Utasaink élménybeszámolói
Svájc
Utazni jó! De hogyan? Repülővel, autóbusszal, vonattal? Egyénileg, vagy csoportosan? A legjobb az, ha az ember beugrik egy utazási irodába és információkat kér. Itt van például a Multigo Utazásszervező Kft. a II. kerületben, a Frankel Leo út 5l szám alatt. Tudják ott, ahol korábban az Exotic Travel irodája volt, még korábban pedig a HVG Exotic útjait szervezték. Belépek az ajtón és tágas, modern bútorokkal, széles pultokkal felszerelt irodában találom magam. Persze a rám mosolygó csinos lányt választom, nem pedig a másik oldalon ülő fiút! Érdeklődéssel tekint rám.
Hogy tengerpartra szeretnék-e menni? Nem, most valami más kellene. Tavaly Törökországban voltam, csodálatos tengerpart, csodálatos konyha, all inclusive ellátás, - és plusz két kiló az egy hét letelte után. De azért mindenkinek ajánlom ezeket az üdüléseket, Tunéziától Horvátországig, Törökországtól Spanyolországig.
Pedig mindent megtettem azért, hogy egy dekát sem gyarapodjak. Például több pohár bort ittam meg mind az ebédhez, mind pedig a vacsorához. A bor állítólag elősegíti az emésztést és all inclusive ellátásban minden rendes szállodában nyakló nélkül lehet fogyasztani. Vigyázat Uraim! Csak a belföldi italokat! Ilyen helyeken már az első nap rájövök, hogy utálom a skót whyskit, no meg a francia konyakot is. Azt mondják, hogy szerencsés alkat vagyok, - persze nem egy szál fürdőnadrágban.
Megvan! Az idén a hegyeket választom. Úgy tűnik, hogy még mindig nem mentem az ügyintéző idegeire, előkerül egy újabb prospektus. Nagy svájci körút, hegyekkel, szebbnél szebb városokkal. Telefon, helyfoglalás, ügyintézés, nekem már csak a részvételi díj befizetése marad hátra. Ez az, amit soha senkire sem sikerül átruháznom!
Persze több svájci városban is jártam már a korábbi években. Ha pl. bankügyeket kell intézni, akkor irány Zürich! Kiszállok a vonatból, elindulok a Bahnhof Strassen a Zürichi-tó irányában. A páratlan házszámok valamelyik banknak adnak otthont, a párosak meg egy óra- és ékszerboltnak. Amikor az utca végére érek, leülök a tó partján egy padra, előveszem a hazulról hozott májkrémes szendvicset, megebédelek kényelmesen és visszafelé menet veszek valahol egy üveg ásványvizet.
De most másképpen lesz! Félpanziós út! Első este egy tiroli kis panzióban szálltunk meg. Családi üzem. Ott szorgoskodik a nagymama, a meny, a főnök. Az unokák már biztosan ágyban vannak. Ezek a derék osztrákok a monarchia idején – vagy talán már előbb is – begyűjtötték a legjobb ételek receptjeit a birodalom különböző népeitől és megszületett az osztrák konyha! Tehetséges nép és szeretnek dolgozni. Olyanok ezek, mint a svájciak, hiszen a következő este ugyanez fogad minket. Az egész család ott sürög és forog a konyhában, a vendégek között, csapolja a sört, pucolja a sárgarépát. Nincsenek hatásköri viták.
Szent Gallenben felkerestük a híres apátságot és könyvtárát. Ez persze már nem az az épület, amelyet a kalandozó magyarok is annak idején meglátogattak. A barátok akkor elmenekültek a látogatóba érkezett magyar vitézek elől, féleszű társuk viszont – mint egy régi krónika az esetről beszámol – remekül érezte magát honfitársaink között. A magyarok elvonulása után visszatérő rendtársainak elmesélte, hogy életében annyi bort még nem nyakalt, mint a magyarokkal, akik feltehetően minőségellenőrzést végeztek az apátság pincéjében.
Uri kantonban persze minden Tell Vilmosra emlékeztet. Látható a Tell-szikla is a vierwaldstätti-tó partján, ahol a svájci szabadsághős kiugrott a csónakból és lerázta magáról porkolábjait, akik persze mindannyian a viharos tóban vesztették életüket. Altdorf főterén láthatjuk a Tell-emlékművet, pontosan ott, ahol fia fejéről lelőtte az almát. De valóban élt-e Tell Vilmos, vagy csak egy legenda szülte hős volt? A svájciak mindenesetre már ezerszer és ezerszer bizonyították szabadságszeretetüket és a függetlenséghez való ragaszkodásukat.
A Szent Gotthard hágón történő átkelés azért ma sem nélkülözi az izgalmakat. Modern út, modern autóbusz, de azért a frász kerülgeti a derék utazót, ha letekint a hátra hagyott útra. Kiszállunk, és egy sziklába vésett hatalmas emlékmű fogad minket, cirill betűkkel. Hát ide is eljutottak? Igen. Sőt, még meg is ütköztek a napoleoni francia seregekkel Szuvorov generális orosz katonái. Éppen itt, az Ördög Hídja mellett. / Állítólag maga az ördög építette a hágó legmeredekebb és legveszélyesebb pontján az első hidat. A második, amelyen az autóbuszok közlekednek, az már svájci mérnökök munkája. / Tovább indulunk, miután egyik idős útitársunkat meggyőztük, hogy Szuvorov generális nem volt tagja az illegális bolsevik pártnak. Tehát nyugodtan maradhat a cirill betűs felirat. Vagy a svájciak az ilyen dolgokat mindig is másképpen látták?
Ticino kanton az olasz nyelvű svájc, itt minden olasz. Az emberek, a házak, a fagylalt és a tavak vize is. Itt van pl. a Lago Maggiore Locarno városánál. Nagyrésze átnyúlik Itáliába. Ticinoban persze még a nap is erősebben süt, mint Svájc bármelyik más kantonjában.
A Genfi-tavat egyesek persze Léman-tónak hívják. Véletlenül azonban Genf városa is a partjára települt, ezért tehát nyugodtan nevezhetjük Genfi-tónak is. Genfről persze mindenkinek a nagy reformátor Kálvin János jut az eszébe, no meg az ENSZ különböző szervezetei. Ma már saját városnegyedük van. A legérdekesebb élményünk ebben az elegáns és szép városban mégis az volt, amikor a Reformátorok Emlékművénél XVI. századbeli ruhákba öltözött kisiparosok mutatták be tudományukat. A kézi könyvnyomtatástól a csipkeverésig többféle mesterséget is megbámulhattunk. A genfiek is ezt tették, meg lődörögtek a parkban, hiszen éppen vasárnap volt.
A legnagyobb élmény ezen a svájci körúton azért mégiscsak a nyáron is hófödte hegycsúcsok voltak, a Matterhorn és a Jungfrau-csoport. Mindkét helyen fogaskerekű kisvasúttal lehet feljutni egy olyan kilátó pontig, ahonnan felejthetetlen élményben lehet részünk. Valami sajátos áhítat ejti rabul az embert és valami addig nem érzett büszkeség: ez a természet, ez a mi Földünk! Ne tegyük tönkre!
Szabó László Tibor