Utasaink élménybeszámolói
Skandinávia
Egy új referens fogad a Multigo-nál, ő is éppen olyan figyelmes és csinos lány, mint az elődje. Előzetes elképzeléseim is valóra válnak – gyors és megbízható információk: irány Skandinávia.
Csendes, de kitartó esőben érkezünk Stockholm repülőterére július 24-én az esti órákban. Végre sikerült elmenekülnünk az otthoni kánikula elől, de mi lesz, ha az egész úton így fog esni? A gyakorlott utazó tudja, hogy a skandináv országokba esőkabát és esernyő nélkül elutazni egyenlő egy szabadidős öngyilkossággal. Ha gumicsizmát is visz magával az ember, az még jobb! Persze lehet Svédországban is venni – aranyárban.
Idegenvezetőnk már a buszon elmondta, hogy csodálatos svédasztalos reggeli vár ránk másnap, de vigyázzunk, mert ezek a derék svédek komolyan veszik a játékszabályokat. Kamerákat helyeztek el az étteremben, és amennyiben a kedves utas uzsonnát is csomagol magának, akkor a portán átnyújtják neki a számlát - valamint megköszönik, hogy ezt a szolgáltatásukat is igénybe vette. Náluk ugyanis úti csomagot is lehet kérni, sőt a vendég ezt saját maga állíthatja össze. Amennyiben vita keletkezik, akkor a kedves utast betessékelik a porta mögötti kis szobába és levetítik neki a kamera által rögzített felvételt. A reggeli egyébként minden szállodában rendkívül gazdag volt és széles választékot kínált. Szóval, igazi svéd, meg norvég, meg dán asztal volt. Teli gyomorral és üres szatyrokkal indultunk a városnézésre.
Stockholm nagyon szép város: csatornák, szigetek, ezeken történelmi emlékhelyek, északi tégla gótika. A királyi palota előtti őrségváltás is nagy eseménynek számít. Rengeteg turista jön össze erre az alkalomra a szűk téren, majd távolról halljuk a katonazenét – megjelenik a zenekar, az őrség díszmenete. Fekete egyenruhás katonák az I. világháborús porosz sisakokra emlékeztető csákókkal a fejükön. Egy-két lány is lépdel közöttük, meg egy néger fiú. Az előzőeket a poroszos sisak alól kilógó lófarok, az utóbbit pedig bőrszíne különbözteti meg a többiektől. A svédek egyszerre nyitottak, meg hagyományőrzők is. A királyi család pl. nagy tiszteletben áll előttük, de így van ez a norvégoknál és a dánoknál is. A finnek egy kicsit kilógnak a sorból, de ez alkalommal nem is jártam náluk.
A XX. Század elején épült stockholmi városháza egy rendkívül impozáns épület. Modern vonalak, ugyanakkor a tégla gótika hagyományai is megjelennek. Minden irányból kitűnően rálátni, méltán nevezhetjük a város egyik jelképének. Egyébként itt tartják a Nobel-díj kiosztása után a díszvacsorát, majd ezt követően a bált. 1.300 meghívott szorong a nagy aulában megterített asztalok mellett, a bált pedig egy emelettel feljebb, a díszteremben rendezik.
A házasságkötéseket is a városházán tartják, van egy hosszú és egy rövid szertartás. Az első három percig tart, a második pedig csak egy percig. A városháza tornya 106 méter, pontosan 1 méterrel magasabb, mint a koppenhágai. Így álltak bosszút a hosszú dán uralom miatt, miután Svédország végre felszabadult. Ma már persze minden skandináv nép jóban van egymással, de a történelem időnként itt is elég viharos volt.
Természetesen sok más szépet és értékeset is lehet látni a városban, másnap viszont már útban vagyunk Norvégia felé. Útközben, egy kisebb város mellett elhaladva láthatjuk az IKEA egyik üzemét is – de mit is jelent ez a rövidítés? Svédül most nem jut az eszembe, de a németek azt mondják, hogy: IKEA = Idioten kaufen einfach alles, ami magyar fordításban azt jelenti, hogy az idióták egyszerűen mindent megvásárolnak. Hallottam egy kedves pletykát is. Tudjuk, hogy több tudományágban osztanak Nobel-díjat, de Matematikai Nobel-díj az nincs. Miért? Az ok egyszerű: Alfred Nobelt felesége állítólag megcsalta egy Abel Niels nevű norvég matematikussal, aki egyébként korának egyik legtehetségesebb tudósa volt. Anders Celsius svéd fizikusról is terjengnek bizonyos anekdóták. Megalkotta rendszerét, amely szerint a víz 0-fokon forr és 100 fokon fagy meg. Ez így egy marhaság – állapították meg a kollégák, és az egészet megfordították. A bizalmatlanabbak viszont még ma is Fahrenheit-ben mérik a hőmérsékletet.
Megérkeztünk Norvégiába és mindenütt látjuk a trollokat, ezeket az apró, csúnya, vagy nevetséges figurákat. Ott állnak a szuvenír-üzletek polcain, sőt olykor még a bolt ajtaja előtt is teljes életnagyságban – lehet fényképezkedni velük! Először borzalmasnak találja őket a magyar utazó, de az út végére már megbarátkozik velük. Nem bántanak ők senkit sem! Nem úgy, mint pl. a fagylaltosok, akik egy gombóc fagyiért jelenlegi árfolyamon átszámítva 1.100.- forintot kérnek. Lehet persze három, vagy ötgombócos adagot is venni. A legcélszerűbb persze az, ha a magyar utas idehaza bevált némi költőpénzt, mindhárom ország valutáját beszerzi, mert a pénzváltó helyek Skandináviában olyan ritkák, mint nálunk az a bizonyos fehér holló. A no comissio feliratot sem ismerik – legalább 10-15 %-kal levágják a turistát.
A trolllok, ezek a kis szörnyek, valószínűleg félig-meddig állati sorban tengődő emberek lehettek. A nagy jégkorszak után délről fokozatosan érkeztek a magas növésű germánok, vagyis ezek különböző törzsei, és a kis emberkék, a trollok, csak a sötétség beállta után merészkedtek ki az erdőkből és hajnalra már vissza is vonultak oda. Valószínűleg nem ok nélkül féltek az „óriásoktól”, viszont emiatt a legkülönbözőbb legendák keletkeztek és terjedtek el, mint pl. az, hogy a napfény elporlasztotta őket, vagy ennek hatására kővé változtak. Nem egy olyan alakzatot találtak már, amely a trollokra emlékeztetett. Szóval, jóindulatú emberkék ők, de azért érdemes velük jóba lenni – vallják ma is a norvégok.
Utazásunk egyik csúcspontja a Sogne-fjordon történt kétórás hajókázás volt. Ez Norvégia legnagyobb fjordja, 204 km hosszú és falai olykor 1300 méterre is a víz fölé emelkednek. A parton, vagy fenn a magasban kisebb falvak, vagy egyes házak láthatóak, amint a hatalmas kiránduló hajó elhalad mellettük.
A fjordok egyébként gleccserekből keletkeztek, azok vájták ki útjukat, ahogyan a tenger felé haladtak, majd megolvadtak, a tengervíz pedig benyomult a vájatokba az úgynevezett gleccserküszöb fölött. Dagálykor több tengervíz van a fjordok végeinél, apálykor meg kevesebb. Egyébként számos kis édesvizű patak és folyócska táplálja ezt a csodálatos természeti tüneményt. Egy fjord kialakulása 3 millió évig tartott – lehet, hogy egy-két napot tévedek.
Oslo egy nagyon is élhető város, annak ellenére, hogy igen gyakran esik az eső. Télen természetesen inkább hóval találkozik az ember, de ennek a norvégok kimondottan örülnek. Épül az új síugró sánc, télen mindenki megy a hegyekbe síelni és szánkózni, akik mégis a városban maradnak, azok alulról fűtött utakon és járdákon közlekedhetnek. Több értékes, és gazdag kiállítási anyaggal ellátott múzeuma is van a városnak. Meg lehet szemlélni az egykori viking hajókat, a sarki felfedezők hajóját és utazásaikkal is megismerkedhetünk / pl. Roald Amundsen stb. /
A Nemzeti Képtárban szép és értékes festményeket csodálhatunk meg, láthatjuk Edward Munch képeit, a leghíresebbet, a Sikolyt is. De további kitűnő norvég festőket is felfedezhetünk, mint pl. Christian Krohgot, vagy Gustav Wentzelt.
Feltétlenül ki kell mennünk a nagy kiterjedésű Frogner-parkba is, ahol Gustav Vigeland szobrászművész alkotásai várnak ránk. Olyan ez a park, mint egy szabadtéri múzeum. A szobrász felajánlotta a város vezetésének, hogy minden, korábban elkészített munkáját – amelyek még a tulajdonában vannak – valamint minden jövőbeli alkotását Oslo városának adja, ha műtermet és tisztes megélhetést biztosítanak neki. A megállapodás, később pedig ez a sajátos hangulatú park is létrejött - Vigeland szobraival.
Az osloi operaház megítélésem szerint a modern építőművészet egyik legkiemelkedőbb alkotása. A vakítóan fehér épület alapvetően egy síugró sánc formáját mutatja, amikor szemben állunk vele. Ha azonban valaki úgy képzeletben lesiklana róla, akkor az Oslo-fjord egyik benyúló ágában végezné. Oldalról nézve inkább egy modern utasszállító hajó vonalait véli benne a szemlélődő felfedezni. De akár közelről, akár távolabbról vizsgáljuk meg az épületet, a nemzeti sajátosságokat ismerjük fel benne egy egészen különös művészi harmóniában egyesítve.
Az egyik dán királyi palotát, az Amalienborgot egy régi királynőről nevezték el. A jelenlegi uralkodó család lakik most itt és fekete medvebőr kucsmás testőrök váltják egymást délben – amennyiben Margit királynő a palotában tartózkodik. Egyébként gyakran jár ki a városba kerékpáron és többnyire előre szokott köszönni az alattvalóinak. Egy felmérés szerint a dánok döntő többsége őt választaná elnöknek, amennyiben az ország valamilyen oknál fogva köztársasággá alakulna át. Ilyenek ezek a skandinávok! Egyébként hírhedt sörivók, és a két régi és világhírű sörgyár, a Carlsberg és a Tuborg óriási konkurenciaharcban állnak egymással. A Carlsberg sörgyár bejáratára ki van írva, hogy munkaidőben tilos a sörivás. Tuborgot isznak – ez ugyanis szerintük nem sör.
Koppenhágában rengeteg szép látnivaló van és érdemes egy motorcsónakos városnézésre is befizetni. A kikötőből és a csatornákról más perspektívában látjuk ugyanazokat az épületeket, mint gyalogosan, vagy autóbuszról.
A főváros egyik nevezetessége a Christiania, vagyis a hippi-negyed, amelynek kereken ezer lakosa van. Részben lerobbant kőépületekben, részben pedig felfordított kukákban laknak. A falakon számos graffiti látható. A hippik 1971-ben alapították meg köztársaságukat saját törvényeikkel együtt, amelyeket az állam és a város vezetése is tudomásul vesz. Csak három dolgot tiltanak nekik: a kemény drogokat / a hasis az jöhet /, a gépkocsit és a fegyvereket. A negyed lakói barátságosan fogadják a látogatókat, akik persze nem ússzák meg a lejmolást. Nagyon békés emberek ők, esténként bemennek a város központjába, kicsit kéregetnek, azután elalszanak a járda kövezetén. Egyébként vannak közöttük kimondottan gazdag családból származó fiatalok is, akik egyszerűen ezt az életformát vették fel és a délelőtti órákban a Christiania-negyedből indulnak az egyetemi előadásokra.
Az Öresund hídon keresztül hagyjuk el Dániát. A 2001-ben felavatott híd, amely Koppenhágát Malmővel köti össze az Öresund-szoros fölött, tulajdonképpen három részből áll. Ha a dán fővárosból indulunk, akkor először egy több kilométer hosszú alagúton haladunk át, majd egy mesterséges sziget következik, és csak utána a kétrészes híd – részben a gépkocsik, részben pedig a vasúti szerelvények részére.
Az esőfelhők az utolsó napon már Koppenhágából is eltűntek, és meleg nyár fogadott minket Budapesten. Megúsztam az utat gumicsizma nélkül!
Szabó László Tibor